Ez év áprilisában indult útnak a játék, mely lázba hozta az Internet felhasználókat szerte a világon. A verseny maga pofonegyszerűnek és első hallásra kicsit bugyutának tűnik, melynek lényege, hogy a www.clickclickclick.com weboldalon elhelyezett Click gombot kell minél többször megnyomni. Az oldal regisztrálja, hogy a kattintó honnan érkezett, s amelyik ország a legtöbbet kattint, azé a dicsőség. Füstöltek az egerek gombjai, az ujjak zsibbadtak és szakadatlan kattintottak a mindenre elszánt csapatok szerte a világban. Magyarország csak a 2. fordulóban kapcsolódott be a játékba, köszönhetően az Index Techblogjának, majd későbbi vezércikkének, amelyre később a különböző médiumok is felfigyeltek. Ettől kezdve létrejött egy állandóan formálódó, lelkes csapat, mely – szó szerint – éjt nappallá téve állta a sarat a küzdelemben.
Látva az elkeseredett harcot, és a kukákban felhalmozódott egérroncsokat, ügyes programozóink vették be világszínvonalú tudásukat, és szabadidejüket nem sajnálva olyan programokat hoztak létre, amely az ember helyett kattint, örökre megváltoztatva ezzel ezt az egyszerűnek tűnő játékot. A kattintó programok egyre kifinomultabb sora jelent meg, tehermentesítve ezzel a megfáradt, elkopott ujjakat. Ebben a technikai felkészültséget és szellemi tudást igénylő csatában két ország maradt talpon: Japán és Magyarország. A párharchoz később Tajvan is csatlakozott.
Az automata programok ténykedését a ccc weboldal üzemeltetői sem nézték tétlenül, a szerver füstölt – néha bizony ki is lehelte a lelkét – több milliárd kattintást fogadva búgócsigaként pörgő számlálóin. A játék atyja és üzemeltetője, kedves barátunk Ian furmányosabbnál furmányosabb módon próbálta megakadályozni a programok működését, s ezzel elvenni a kedvét a nem kézzel kattintó hordáknak. Legnagyobb fegyvere, a mindenki által rettegett BAN, amely kitiltást jelent a weboldalról. Másik a Captcha (magyarítva: kacsa), mely az automatizálás ellen elterjedten használt képecske, amelyen olyan összefirkált, szinte olvashatatlan betűk vannak, amelyet csak az ember tud kisilabizálni. A kacsák miatt a játék módja szinte teljesen megváltozott, hiszen kattintani már nem is kellett, „csupán” a kis képeken látható szövegeket beírogatni, azt viszont éjjel-nappal.
A 4. fordulóban aztán megszületett az első várva várt győzelem. Ezt követően sokan leálltak, a megfogyatkozott csapat szétesőben volt. Belső viták és beszólások tarkították a fórumot, melynek kisajátítását és a főhadiszállás működő képtelenségét sokan nehezen viselték. Aztán jött az újjászületés. Egy dinamikusan fejlődő, új Főhadiszállás és fórum alakult, melynek szerkesztésén közösen dolgoznak a publicisták és a fejlesztők, folyamatosan informálva a csapatot az eseményekről. Új fejlesztésű programjaink – a TurboClicker és a kacsákat elosztó E2C3 szerver – hatékony fegyvernek bizonyultak, ezúton is köszönet érte a lelkes programozóknak. A verseny állását folyamatosan követhettük – a szintén saját fejlesztésű – adatgyűjtő oldalon.
A captcha gépelők, azaz a kacsavadászok között folyamatos a háziverseny. Az ötletesen Igaly Diana olimpiai aranyérmes sportlövőnk nevével fémjelzett, esténként megrendezésre kerülő kacsavadász Grand Prix-kon olykor a percenkénti négyszázezer kattintást is sikerült elérni. Megalakult az Éjszakai Bagoly Osztag, akiknek köszönhetően az éjszakai és a hajnali nehéz órákban is tartatni tudtuk a lépést az ellenfelekkel.
Örömmel jelentem, hogy a hosszú tajvani hegemóniát megtörve a 13. fordulóban 2007. augusztus 10-én végre újabb győzelmet arattunk a nagy csatában előnyünket rohamosan fogyasztó japánokkal szemben.
Japán és Tajvan ellenfelek ugyan, de nem ellenségek. A gratulációk és egymás buzdítása folyamatos a három ország között. A magyar kattintó csapat Hupper nevét úgyszintén a japánoktól, a Vipperektől kaptuk, melyet azóta is büszkén viselünk. A 6-7 óra időeltoldás néha megnehezíti a kommunikációt a csapatok között, és egyben a versenyre is kihat, hiszen mikor keleten alszanak, mi kattintunk többet és fordítva. Ettől eltekintve igen szoros diplomáciai kapcsolatot alakítottunk ki a két országgal, amelynek során megismerhetjük egymás kultúráját, szokásait, ünnepeit és zenéit.
Az idő múlásával sokaknak több lett ez, mint egy egyszerű játék. Barátokra találtunk. Egy széles korosztályból származó jó társaság verbuválódott össze, egy igazi csapat, melynek tagjai nem felejtik el egymást, még ha többségük soha nem is találkozott.
Azonban az újabb győzelemmel érthetetlen módon ismét zavar támadt az erőben. Mi magyarok nem bírjuk a sikert? Bús nemzet vagyunk, akinek a pohár mindig félig van tele? Tegyünk ellene, hogy ez ne így legyen, hiszen csak rajtunk múlik. Tudjunk örülni a sikernek, amiért keményen megdolgoztunk, köszönet annak az elszánt keménymagnak, akik vállvetve röpítették ezt a kis országot a győzelem felé. Folyatassuk együtt, összefogva, ellentéteket félretéve a harcot! A játék folytatódik, mindenkire szükségünk van. Gyere Te is!
Hajrá Hupperek!
