Elnézést kérek azoktól, akik esetleg tegnap türelmetlenül várták a postomat, de az új cikket a megfelelő alkalomra tartogattam. Tudjátok, szeretek mindig hatásosan érkezni J. Nem megmondtam, hogy mindig van visszatérés! Lehet, hogy Ian is olvassa a blogomat, és a szinte már önbeteljesítő jóslataimat segíti.
A technikai problémák után apró örömmel a szájunk sarkában sajnálkozva néztük, hogy keleti barátaink tegnap délelőtt érthetetlen módon visszaesnek a kattintásban. Valami banánhéjra léphettek, de nagyobb a valószínűsége, hogy Ian a kávéjától felfrissült aggyal rájött, hogyan babrálhat ki velük is.
Mi viszont száguldunk. Fegyvereink jobbak, mint bármikor ezelőtt. A kacsavadász puskára felkerült a célzó szemüveg (köszönet és örök hála érte brandewww-nek), amit én személy szerint inkább éjjellátónak hívok. Az így felhizlalt, jól látható kacsákat gyerekjáték levadászni a sorozatlövővel. Ez már szinte sportszerűtlen orvvadászat. Nagy örömünkre Otomnak is sikerült a kacsákat kiengedni a szabadba, így fokozatosan növeltük a teljesítményt. Éjszakai vadászaink most aztán tényleg kitettek magukért, semmit nem aludtak, és a lehetőségen felbuzdulva minden eddiginél jobban tartották a sebességet. Ez egyszerűen fantasztikus! Már csak néhány tíz millió kattintás választ el minket a japánoktól, akik nem tudnak magukra találni. Ha így folytatjuk tovább, és nem történik semmi égbekiáltó fondorlat a ccc oldalon, akkor estére átvehetjük a vezetést. A nagy visszatéréshez már csak egy dolog kell. Mindenki lője a kacsákat szakadatlan! Vadászatra fel!
