És nem unják meg! Április óta, mikoris valami kis TV-ben benne volt a klikkelő játék, azóta törtlenül kattintanak a japánok. Volt már, hogy úgy látszott megszerezzük a győzelmet, de nem. Hiába hajtottunk, nem tudtuk felvenni a versenyt ezzel a nagy nemzettel. Sokkal többen vannak! Immáron zsinórban a 12. második helyet szerezzük meg a fordulókban, a 2008-as liga kezd elúszni.
Egyetlen esélyünk a technikai tudásunk, melyben azt kell mondjam, hogy jobbak vagyunk. Ezzel és némi emberi támogatással megszerezhetnénk a győzelmet. De addig se csüggedünk. Jót szórakozunk, csetelünk, fórumozunk, és persze versenyzünk is egymás között.
A lehetőségek és ötletek tárháza kifogyhatatlan. Fejlesztőink nem hátrálnak meg a kihívások elől. Az új fegyverek készülőben, reméljük beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Egyelőre nem árulok el róluk többet.
A megmaradt csapat lelkesedése töretlen. Kisebb hullámvölgyek vannak, de senki nem tudja igazán itthagyni már ezt a játékot, a szíve mindig visszahúzza a csapatba. Várunk téged is!
Hogyan tovább? tovább... tovább...
2008.04.26. 16:24 | csa3a | 1 komment
Vészesen fogyunk! Szörnyülködve nézem napról napra a statisztikákat, egyre kevesebbet találkozom a hupperekkel, néhányan itt hagytak minket, mások egyszerűen megunták, vagy csak nincs idejük.
De nem adom fel a küzdelmet ebben a teljesen értelmetlennek tűnő játékban! Miért is? Mert ez nem egy egyszerű játék, hanem összefogás, szervezés és szervezettség. És legfőképp tudás! Hogyan lehet, hogy egy demográfiailag fogyatkozó, és jelentéktelennek tűnő nemzetre felfigyelnek a világban? Úgy hogy nem vagyunk mindennapiak, egyedülállók vagyunk, a magyarok különleges népség! Tudásunk számottevő, csak ki kell használni.
Amiben nem jeleskedünk az az összefogás. Két magyar olyan, mint két dudás egy csárdában.
Célunk egyértelmű: győzni ebben a játékban! Van akik ez önös érdekektől vezérelve, a "csakazértismegmutatomhogyénmásvagyok" álláspontot képviseli. Nem tudom megérteni továbbra sem, hogy miért ez az akaratosság, mire fel ez a nagyravágyás, különcség, mért nem lehet, hogy közösen elérjük azt a cél, amit mindannyian akarunk, csak magunknak sem merünk bevallani. Belefásultunk ebbe a helyzetbe, és már nincs kiút? Részemről továbbra is van. Néhányan megrökönyödnek ezen, de szerintem akkor is össze vagyunk kötve, ezen nem tudunk változtatni, és ez nem csak a játékra értendő.
Út az győzelemhez pedig egyszerűbb, mint gondolnátok! Csak pár ember kell internet kapcsolattal, mondjuk úgy 500. Mi az 10.000.000-hoz képest, szinte semmi. De mégsem olyan egyszerű! Mert ki szól annak az 500-nak? Nem más mint TE!
Gyere és toborozz huppereket a játékba! De ez nem elég! Buzdítsd őket, hogy ők is szerezzenek még embereket! Minél többen vagyunk, annál több az esélyünk a japánokkal szemben, akik szintén fogyatkoznak.
Nem adjuk fel, fogjunk össze és tevékenyen szervezzük meg az új hupper közösséget! Hajrá magyarok, kattintásra fel!
De nem adom fel a küzdelmet ebben a teljesen értelmetlennek tűnő játékban! Miért is? Mert ez nem egy egyszerű játék, hanem összefogás, szervezés és szervezettség. És legfőképp tudás! Hogyan lehet, hogy egy demográfiailag fogyatkozó, és jelentéktelennek tűnő nemzetre felfigyelnek a világban? Úgy hogy nem vagyunk mindennapiak, egyedülállók vagyunk, a magyarok különleges népség! Tudásunk számottevő, csak ki kell használni.
Amiben nem jeleskedünk az az összefogás. Két magyar olyan, mint két dudás egy csárdában.
Célunk egyértelmű: győzni ebben a játékban! Van akik ez önös érdekektől vezérelve, a "csakazértismegmutatomhogyénmásvagyok" álláspontot képviseli. Nem tudom megérteni továbbra sem, hogy miért ez az akaratosság, mire fel ez a nagyravágyás, különcség, mért nem lehet, hogy közösen elérjük azt a cél, amit mindannyian akarunk, csak magunknak sem merünk bevallani. Belefásultunk ebbe a helyzetbe, és már nincs kiút? Részemről továbbra is van. Néhányan megrökönyödnek ezen, de szerintem akkor is össze vagyunk kötve, ezen nem tudunk változtatni, és ez nem csak a játékra értendő.
Út az győzelemhez pedig egyszerűbb, mint gondolnátok! Csak pár ember kell internet kapcsolattal, mondjuk úgy 500. Mi az 10.000.000-hoz képest, szinte semmi. De mégsem olyan egyszerű! Mert ki szól annak az 500-nak? Nem más mint TE!
Gyere és toborozz huppereket a játékba! De ez nem elég! Buzdítsd őket, hogy ők is szerezzenek még embereket! Minél többen vagyunk, annál több az esélyünk a japánokkal szemben, akik szintén fogyatkoznak.
Nem adjuk fel, fogjunk össze és tevékenyen szervezzük meg az új hupper közösséget! Hajrá magyarok, kattintásra fel!
50. forduló
2008.04.20. 15:20 | csa3a | Szólj hozzá!
Az 50. jubileumi fordulóban nagy csata folyik, hogy megszerezzük a várva várt győzelmet. Az előző fordulókban ez sajnos nem sikerült, és így a 2008-as ligéban a még mindig szépnek mondható 2. helyre csúsztunk vissza. A mostani menetben szinte fej-fej mellett haladunk a japánokkal. A hátrányunk jelenleg 30 millió klikk, ami nem behozhatatlan, csak éppen vadászokra lenne szükség, akik megfejtik a klikkeléshez szükséges kódokat.Reméljük tovább fokozódik a csapat lelkesedése, és új tagokra is tudunk szert tenni. A játék nem áll le, a fejlesztők fejlesztenek, a proxyzók proxykat keresnek, a vadászok vadásznak rendületlenül.
Aki esetleg keresi, a régebbi képek nem vesztek el, megtalálhatók itt.
Hajrá mindenki, gyertek klikkelni, győzzön Magyarország!
Vers nem mindenkinek!
2008.04.06. 07:18 | csa3a | Szólj hozzá!
Folytatva a klikker hagyomány gyűjtést, csokorba szedtem a múlt néhány szellemes, verses szemelvényét. Fogadjátok szeretettel ezt a pár kín-rímet.
Clicker-induló
Prohardver!-es zászló alatt
menetel a clicker-csapat,
messze-földön-híres kockák
alkotják a brigád magját.
Fegyvereink: szájlent-klikker,
autó-fájer, error-blokker,
Lego-klikker, ventillátor,
aki itt küzd, erős, bátor!
Gyilkoljuk az egér-gombot,
éjjel-nappal, hanyatt-homlok,
Nippon hősök ellenében
vérzivatar földön-égen...
Fél szemünk a statisztikán,
Végső célunk? 2nd: Japán
Mert szamurájok az ellenünk,
de SEMMI ESÉLYÜK! ELLENÜNK..?!
Alig látunk, de mi mégis,
kitartunk a legvégéig!
Captchát nézünk, kódot írunk,
lazításként fórumozunk.
Jó hangulat? Alap dolog,
aki jó fej, az nem dohog.
Inkább nyomjuk ahogy kifér,
Kémek neve nálunk: edény!
Írta: ponti_ak
Hősök terén jártunk,
Sok klikkeket gyártunk,
Ki nem akar klikkelni,
Este nem jár nokedli.
Írta: ismertlen
Japán magyar két jó haver
szakét isznak borral, sörrel.
Hajdú vitéz meg szamuráj
harcol míg lesz közös határ.
Írta: rdi
Elérkezék az oly vágyott pillanat végre,
Melyet felajzott vadászok vártak már epedve.
Tart a dzsihád a kacsák ellen szakadatlan,
Rohamjukat álljuk tovább lankadatlan.
Vesszenek csak, kímélet nincs szívünkben,
Hisz elhulltuk számunkra kupát terem.
Írta: via_mala
A múltból aktuális
2008.04.05. 17:46 | csa3a | Szólj hozzá!
A múltból találtam ezt az írást. Nem az én érdemem (Batman666 készítette), de szerintem újra aktuális.
"Magyarországon este van, Japánban hajnalodik. A nap lassan eltűnik a látóhatár szélén, hogy aztán a Távol-Keleten újra felbukkanjon. A clickclickclick.com szerverei pillanatokra megpihenhetnek. Egész nap irtózatos támadásnak voltak kitéve, a világ két végéből milliószám érkeznek a kattintások, az áramkörök füstölnek, a szoftverek szolgai módon végzik feladatukat: csak ez a pár órányi holtidő, ennyi marad a rendszernek a pihenésre.
A mozgalom túlnőtt Magyarországon is. Az Egyesült Államokból, Németországból, a világ számtalan szegletéből jelentkeztek be az olvasók, azt akarták megtudni, hogyan tudnak külföldről segíteni az egységbe forrt nemzetnek. Ha a klikkek száma nem is gyarapodott, erkölcsi támogatásuk segítette az ügyet.
Már Japánban is tudták: új, minden eddiginél erősebb ellenféllel van dolguk, tökéletesre csiszolt gépezetük sem bírta tartani a verbunkra gyűlő Magyar vitézeket. és mivel a japánok értékelik a kemény harcosokat, tettek felénk Egy gesztust: oldalukra feltöltöttek egy gratuláló bejegyzést. Ebben a Vipperek leírták, hogy tisztelik a Huppernek becézett magyar klikkelőket, és jó ellenfélnek tartanak bennünket. Külön üdvözölték, amikor elértük az ötvenmillió kattintást, majd idéztek a Techblog egyik postjából, amiben arra bíztattuk a júzereket, hogy klikkeljenek, mert Japánban kezd beesteledni, eljött a válaszcsapás ideje."
Japánok a TV-ben
A Hupper szindróma
2008.02.14. 22:58 | csa3a | Szólj hozzá!
Titokzatos betegség ütötte fel a fejét a magyarországi internetezők körében. Ez a „vírus” azonban nem a számítógépet fertőzi meg, hanem magát a felhasználót. Tünetei között említhetjük a magas gépelési lázat, és az állandó kattintási kényszert. Az első esetet tavaly májusában regisztrálták, majd a kór rohamos terjedésbe kezdett, melyről az Index.hu is beszámolt cikkében. A térhódítása azóta sem állt meg, sőt egyre több ember kapja meg szerte az országban, illetve a határainkon kívül is.A kór feltehetően japánból indult ki, mikor is felfedezték a www.clickclickclick.com oldalt, ahol egy „Click” gombot találtak. Kattints ide, hívogatott az oldal, de akkor még nem is sejtették, hogy mibe keverednek. Egy végeláthatatlan és abbahagyhatatlan játékba, mely kitölti a szabadidejüket, a munkájukat, az életüket. Pár hét alatt játékosok ezrei léptek be a versenybe, melyben nem magukért, hanem saját országukért küzdhetnek.
A közel egy év alatt csupán két nemzet maradt talpon: a japánok és a magyarok. Bár a két ország távol van egymástól, úgy tűnik, hogy mégis van valami közös bennünk, és ez nem más, mint a kitartás. Dacolva a kihívásokkal, egymást nem kímélve küzd a két nemzet egymással ma is. Japánok huppereknek nevezték el a magyar harcosokat, akik éjt nappallá téve lövik a virtuális kacsákat, mely a betegség fő okozója. Mindenkit óvakodjon az ádáz "Click" gombtól, mert a hatalmába kerítheti.
Kockázatok és mellékhatások tekintetében látogasson el a www.hupper.hu weboldalra!
