HUPPER.BLOG.HU

Örömmel kerestem fel blogomat összefoglalni az idei történéseket. Mivel is kezdhetném mással az évértékelést, minthogy GYŐZTÜNK! Kétévnyi várakozás és küzdelem után végre megszereztük a csillogón fénylő aranyserleget. Magyarország első lett a 2009. évi klikk-csatában. Gratulálok mindenkinek, aki részt vett benne, de annak is, aki csak biztatásával segítette a harcot, és nyomon követve az eseményeket. Örüljünk együtt a sikernek!

Az év elejéről már kicsit homályosak az emlékeim, ezért mindenkitől elnézést kérek, ha valamire nem pontosan emlékszem. Node erre jók a kimutatások, elő is kapom az egyik táblázatot, köszönet Papa-ja-nak a kitartó eredménylista gyártásért. Az év eleji első 3 forduló a japánoké volt, kicsit csalódottan kezdtük az évet, némi keserűséggel a 2008-ban majdnem megszerzett összetett győzelem ízével. Ezt követően azonban sikerült 9 győzelmet aratnunk zsinórban, ami jó lendületet adott a továbbiakhoz. Egészen áprilisig, mikor is a japánok beleerősítettek, nomeg ha jó rémlik Ian is borzalmas kacsákat prezentált. Felváltva nyertük a fordulókat, tartva a megszerzett előnyt. A nyári szünetben aztán lesöpörtük őket, a robotok kitartásával nem tudták felvenni a japánok versenyt, a lelkesedésük alábbhagyott. Szeptemberre sikerült szinte behozhatatlan előnyre szert tennünk, és már csak arra kellett vigyáznunk, hogy a fordulókban a 2. helyek meglegyenek.

Kapcsolatunk az ellenféllel továbbra is jó. Nincs ellenségeskedés japán barátainkkal egy percig sem, csupán rivalizálásnak mondhatom. Kicsit elhúzva az előkészületeket, az időközben a klikkporondról eltűnt tajvaniakat is beszervezve októberben ismét megrendeztünk a három ország (Japán, Tajvan és Magyarország) közös webrádió showját, ami immáron az 5. volt a sorban. A nyári dallamokra épülő műsor a szokásos jó hangulatban telt. Ha bárkinek kedve van az ellenféllel kapcsolatot tartani, akkor jelentkezzen nálam, s a nemzetközi klikker Skype fórumon megteheti. Gyertek minél többen.

November elején aztán végleg bebiztosítottuk a kupagyőzelmet, s az év végéig már nem is adtuk ki a kezünkből a serleget. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek (akit esetleg név szerinti felsorolásból kihagyok, attól már előre is elnézést kérek). Legnagyobb érdem Fricike által írt és az év folyamán tökéletesített robot volt, dns, bandrew és via_mala segítette a háttérben a technikát. A győzelmek nem jöhettek volna létre a szorgos proxyzók nélkül, Karaj, karway, hiper, coolness, ImuHUN terelgette a szálakat. És természetesen, de nem utolsó sorban a vadászok emberfeletti teljesítménye nélkül sehol se lettünk volna, hdekakas, monyt, Hupikek2, gcs, mokka, kpiri, lizike, hupperanda, szemi, és még sorolhatnám. Az egyéni vadászversenyt hdekakas nyerte, akinek „kakaskodása” a chat színfoltja volt, s játék a játékban: a „Hupper” e2c3 csapatnak is megszerezte a győzelmet.

Mit várok a következő évre? Ugyanezt, sőt, még ettől is többet. Ne bízzuk el magunkat, lebegjen mindig a szemünk előtt, hogy hogyan lehetünk még jobbak. Több klikk, tehát több szál, több vadász kell. A régi-új visszatérők remélem, hogy minél többen lesznek, és új embereket is sikerül elcsábítanunk a játékhoz legalább egy programfuttatás ereéig. Fegyvereinket folyamatosan fejlesztjük, ha kell, egyelőre kivárásra játszunk e téren. Nem szeretnénk minden puskaport ellőni, de ha erősödik a japán sereg, akkor mi is odacsapunk a lovak... akarom mondani a szálak közé.

Gratulálok még egyszer mindenkinek a fényes kupagyőzelemhez! Hajrá Hupperek 2010-ben is!

Lassan a 2009-es liga feléhez közeledünk, sőt, ha jól számolom, már itt is van nemsokára a féltáv. Jelenleg 16:8-ra vezetünk a japán klikkelő csapattal szemben. Ha megnézzük az elmúlt két évet, akkor ez igen szép eredmény, most talán sikerül megfogni a vippereket. A győzelemsorozatot egy olyan összetett csapatmunkának köszönhetjük, amiben egyaránt részt vettek a vadászok, akik a kacsaváltáskor úgy irtották a szárnyasokat, csak úgy hullottak. Másrészt a proxyzók, akik eddig sosem látott mennyiségű szálat kotortak elő a proxyvilág mélyéről. Harmadrészt a robotcsapat, akik Ian - most talán kevésbé - szörnyű kacsáit gép-olvashatóvá tették. Mindezekkel elsöprő győzelmet aratva a múlt hetet 402 millió klikk előnnyel zártuk, miközben gyakran a 200 ezer klikk/percet is elértük.

A japánok az idei évben soha nem látott sebességgel száguldottak a forduló elején, de a robotok kitartásával nehéz versenyre szállni, ez lassan felőrölte őket. Nem szabad elbízni magunkat, mert egy kicsit rosszabb kacsáknál hamar levernek minket a pályáról. Ezért aztán nem lustálkodunk mi sem. Készülünk a nagy összecsapásra. Az új fegyverek már tesztelés alatt vannak, remélem, hamarosan üzembe állhatnak. Fokozzuk a tempót, ameddig csak lehet. Még több szál, még több klikk. Megpróbálunk még több klienst üzembe állítani, még több klikkelésre használható IP címet szerezni.

Most éppen várunk. Ian a játékot leállította. Remélem, hogy hamarosan folytatódik a küzdelem, és nem fog a játékmester kibabrálni velünk. Az nem lenne szép tőle, most, hogy egy kis előnyre tettünk szert. További jó játékot és szórakozást minden kedves Huppernek! Hajrá tovább a kupa megnyerésére!

Megcsináltuk! Legyőztük őket. Jobbak voltunk. Lesöpörtük őket a pályáról... és még folytathatnám. És folytatom is! Végre nem arról kell beszélnem, hogy „gyere te is egy vesztes csapatba, hogy nyerjünk”, hanem, hogy csatlakozz hozzánk és élvezd a sikert. Azért ez kicsit jobban hangzik, nemde? De kinek és minek is köszönhetjük ez az idei hét győzelmet? Annak a kis csapatnak, akik a háttérben dolgoznak. Igen. De ez a „háttérmunka” miért is van a háttérben? Ennek több oka is van, persze ezek csak személyes vélemények, nem kell komolyan venni. A fejlesztők. Nincsenek sokan: dns, fricike, bandrew. A kiegészítő háttércsapat mindenféle munkára sza, polarfox, via_mala, néha tron, és persze én is itt vagyok hülyeségeket irkálva mindenkinek. A robottechnikát nem volt célszerű tovább titkolni, hiszen mindenki tudott róla, a japánok ugyanúgy használják, csak nem olyan jól, mint mi. Hogy még hatékonyabbak legyünk a technikai csapatot kiegészítettük a top proxyzókkal: imu, karway, karaj, coolness. E létszám felett nem kezelhető a robotcsapat hatékonyan. A sikereket alapvetően ennek köszönhettük. De semmire nem mentünk volna, ha a vádászok és a számos szálfuttató nem csatlakozik a seregbe. Az elmúlt időszakban soha nem látott számban csatlakoztak hozzánk új és régi tagok. Ezeket próbáljuk megtartani, sőt bővíteni! Hogyan? Fontos a párbeszéd. Hajtsuk a fórumot a chatet, beszélgessetek. Persze aki nincs regisztrálva ezekre, az nem is tud hozzászólni. Erre vonatkozólag körlevél és személyre szóló levél is ment, némi eredménnyel.

A győzelemhez ez a sok összetevő szükséges, mint egy gépezetben. Ha egy valami kiesik, leáll az egész. Én próbálom hangolni ezt a bonyolult és igen érzékeny a „gépezetet”, több-kevesebb sikerrel. Miért nem vonunk be mindenkit a döntésekbe? Mert úgy nem lehet döntéseket hozni. 8-10 ember felett a véleményegyeztetés és a döntés meghozása olyan hosszú időt vesz igénybe, hogy a célt már szinte nem is lehet elérni, mert az időhúzás miatt értelmét veszti. Ezért nem írnak ki mindenre pl. népszavazást. Itt a vezetőket ugyan nem választották, ezért mondhatjuk diktatúra van. Igen, kimondtam. Aki itt van, az tesz is a győzelemért, és most nem a captcha fejtésről beszélek, azt „bárki” tudja, csinálja, elunja, vagy éppen fellelkesül. (A „bárkik” nélkül semmire se mennénk.) Azokról a dolgokról beszélek, amik a csapatot magasabb szinten működtetik, a szerverek, a programok, fórum, chat, hírlevelek, a célok, a lelkesítő ötletek az unalom és elvándorlás ellen. De nem zárunk ki senkit abból, hogy bekerüljön ebbe a csapatba. Mond el, hogy mit tudnál hozzátenni a dolgokhoz, annak érdekében, hogy előbbre jussunk, szárnyaljunk, minél gyorsabban.

Ötletekből dugig vagyunk, mondhatni Dunát lehet velük rekeszteni. A megvalósításokhoz kellenek emberek. Senki ne jöjjön, hogy ezt meg azt kéne csinálni - mert valószínű tudjuk - hanem csinálja! Támogatjuk! Gyere, nyitott vagyok az ötletekre, de még inkább támogatom a cselekvést, a produktumot, az eredményeket. Nem kell egyedül, ez egy csapatjáték! De ne feledjük, hogy „csak” egy játék. Ami nem játék, az a barátság, az összetartás, ami kialakult közöttünk.

Visszakanyarodva a címhez. Örülök, hogy ennyi szép győzelmet arattunk, kicsit annak is köszönhető, hogy a japánok is megfogyatkoztak. De nem szabad elbízni magunkat, tolni kell neki minden héten, hétről-hétre teljes gázzal. A cél a 2009-es Liga megnyerése, sok van még hátra, minden győzelem számít. Hajrá!

A tavalyi évet a japánok – ne is próbáljuk tagadni – döntő fölénnyel nyerték. 42:11 volt az elhódított aranyserlegek aránya, amivel jutalmul megszerezték a képen látható 2008. Liga kupáját (én is csak kölcsönkértem egy kicsit tőlük megmutatni, majd vissza kell adni). A hosszú hónapok második helyei azonban nem szegték kedvét a hupper csapatnak. Folytattuk tovább a klikkelést töretlenül.

Fejlesztőink továbbra is kitartanak mellettünk, és remekül végzik a dolgukat. A technikára szerencsére 2008-ban nem panaszkodhattunk, minden szinte fennakadás nélkül üzemelt, leszámítva Ian trükkjeit, mikor a TurboClickert folyamatosan át kellett írni a működéshez, különben BAN volt az eredmény. Szerencsére év végére leszokott róla. Az E2C3 szerver kifogástalanul helyt állt. A szemmel is alig olvasható kacsákat leszámítva, amikor csak lehetőség van, a robotok futnak, segítve ezzel a vadászokat a küzdelemben, éjjel is fenntartva a klikkelést. Szálakkal sajnos nem állunk olyan jól, mint régen. Túl kevés ember futtat TurboClickert. Remélem a program futtatási kedv hamarosan pozitív irányba mozdul el. De azért néhány jó proxy szerver kéznél van mindig.

Lehet, hogy csak én érzem úgy – pontos adatokat nem nézegettem – de mintha a hóeséssel együtt az emberek is szép lassan szállingóznának vissza a játékba. Ez igen biztató a jövőre nézve, hiszen minél többen vagyunk, annál több az esély a győzelemre. Persze a japánoknak még mindig meg van az az előnyük, hogy borzasztó sokan vannak (tízszeres lakosság), a játékban szerencsére az ő harcosaik száma is csökkent.

A 2009-es Liga természetesen január elején elkezdődött, így már a 6. menetet ropjuk. Az első három játék a japánoké volt egyértelműen, de az azt követőkben mi kerekedtünk felül. Ha el nem kiabálom akkor a jövő héten kiegyenlíthetünk. Egy kis támogatás persze azért jó volna mindenkitől. Mit is mondhatnék még: futtassatok TurboClickert és klikkeljetek, vadásszatok, kedvetekre! Hajrá HUPPEREK!!!

"Valóban, sokan sokféle képpen látjuk az elmúlt időszakot. És abban is igazad van, hogy te sosem klikkeltél másfelé, csak Magyarországnak. De kérlek, ne mond azt, hogy a legtermészetesebb módon mentünk mi el másnak klikkelni, vagy, hogy én ezt a legtermészetesebb módon mondom. Mert ez, szerintem, nem igaz. Mi nagyon is sokat hezitáltunk rajta (ahogy mondtam is), hogy mi legyen, lehetne a megoldás. Volt itt mindenféle szavazás, durcáskodás, kitiltás, visszaengedés, hiszen mi is sokfélék vagyunk, így sokféle módon próbáltunk reagálni. Mi akkor csak azt tartottuk szem előtt, hogy hogyan tudna Magyarország győztes pozícióban maradni, és úgy éreztük, hogy veled, (már bocsáss meg), ez hosszú távon nem sikerülhet. Szerintem a "klikktörténelem" minket igazol. Való igaz, hogy azóta, mióta mi elmentünk, nyertetek pár csatát. De azért, ha visszanézed a statisztikákat, be kell, hogy lásd, ha mi maradunk (a szerverek, a fejlesztők, és nem utolsó sorban a fejtők), akkor ma nem arról lenne szó, hogy Magyarország 20-30 vesztes forduló után visszavág. Akkor ma japánnak lenne oka, de most épp nem lehetősége feltámadni.

És ez az, amiről a mai napig úgy gondolom, hogy minket igazol. Az a bizonyos szavazás a jövőről, ma már a múltról szólt. Nem hiszem, hogy tévedtünk. Mi, akik ma othernek mondjuk magunkat, eljöttünk. Bűn, a te szemszögödből, ez igaz. Ha maradunk, minden más lenne, lehetne, és hosszú győzelmi sorozatról beszélhetnénk. Mi nem tudtunk így maradni, Te viszont igen.

De. Te beszélsz mindig egységes, önmagához hű, kikezdhetetlen "szervezetről" (ha nem is te, de Via sokat papolt róla a te védelmedben, és akkor ő ott sokat tehetett vagy nem tehetett (nem tett). Szerinted: ha egy emberi test megbetegszik (bocsáss meg a hasonlatért), akkor mi a teendő: kivágni a rákos daganatot, ami az egész szervezet pusztulásáért felel (és akkor ezt tán még nem is tudjuk biztosan), vagy azt mondani, hogy már bocsi, de ő is ennek az egységes egésznek a része, így ugyanúgy joga van a "szervezetben" élni, mint bármely más egészséges testrésznek? Naná, tudom, hogy a rák erre mit felelne. Azt mondaná, hogy ha ide nőhettem, akkor jogom van itt lenni, és ha miattam bukik az egész test, akkor az nem az én hibám, hanem az egész testé. De te egy ember vagy, aki gondolkodik. Szóval tőled kérdezem? Te mit tennél? És nem a te helyedben, hanem mondjuk az immunrendszerében?

Mert igaz, hogy a "szervezet" veled is tovább él(t), de ez az "élet" nyilvánvalóan már csak vegetálás volt. A rák lehet arra büszke (bocs mégegyszer a tán morbid hasonlatért, nyilván sántít, mert a rák nem gondolkodik, de te viszont igen, ezt sokszor bebizonyítottad), hogy igen, mi együtt sok mindenre képesek voltunk!

De Te, Karway, te hogy gondolod? Mert én, bevallom, így látom. Sőt, így láttam azóta, hogy az első topfejtő azt mondta az e2c3 cseten (amit te lenéztél, mert a tccseten voltál király), hogy ez az ember bekaphatja, én inkább lelépek, mint hogy helyette küzdjek a lehetetlenért. És hányan voltak? Azt mondták, (nem mind ennyire nyíltan persze), hogy ha nem a mi (fejtők) munkája a fontos, akkor ezek az emberek próbálják csak nélkülünk megnyerni a játékot, de nem fog sikerülni. Ők is tudták (tán gőg volt? az immunrendszer gőgje?), amikor elmentek, hogy ha elmennek (márpedig elmentek), annál kevesebb az esély a győzelemre. És mi ezt, ezt a menekülést láttuk. Egy bizonyos beteg sejt miatt menekül a többi "egészséges".

El tudod te képzelni ezt a dilemmát? Látjuk, hogy mennek el a nyerő emberek, hogy eszünk szerint mi is mennénk, de szívünk szerint maradnánk még, mert mi, mi meg akarjuk nyerni ezt a harcot a süllyedő hajó ellen, mi nyerni akarnánk Magyarországnak, de így egyre kevésbé lehet? El tudod képzelni? (elárulom, k*rva sz*r érzés volt)

Na ez az, amiről eddig beszéltünk! Miért vagyunk, miért vagyok még én, személy szerint most is itt, ezen a fórumon? Mert basszus, még mindig győzni akarok! Még mindig győzni akarunk a betegség fölött, a hajó süllyedése fölött. Közülünk sokak számára, ez már csak a beteg ember kárörvendése, amikor úgy érzik, hogy a k*rva anyját a ráknak, ha mi bukunk akkor ő is vesszen. De azért még mindig hiszünk a győzelemben, mert még mindig a szervezet része vagyunk.

Ti most megmutatjátok, de legalábbis megmutathatjátok, hogy a beteg ember győzhet. Ez becsülendő. Ki az, aki egy ilyen heroikus küzdelemből ki tudja zárni magát? Én nem, az biztos! Szurkolok nektek, hogy megmutassátok! Igen, ez a beteg test, "ezer sebből vérezve", meg tudja rázni magát, feltámad még egyszer a halottaiból. De ez egy beteg test. És csak még egyszer. Ami szép. De ha nem lenne beteg.... na akkor mi lenne? Övé lenne a világ?

Azt írod, hogy te, aki elkezdted így, továbbra is Magyarország klikkjeit gyarapítod. A társaiddal. Igaz. De kik azok a társak? Nem őket akarom lebecsülni, mert szép az, amit most tesztek . De ők nem azok a társak, akikkel elkezdted, akikkel egykor sokszor, ha nem is mindig, győztél. Nem fáj, hogy akik elmentek, szinte örökös győzelemre segíthettek volna? Nem érzed? Te! Tényleg nem érzed, hogy Te vagy az a rákos daganat, ami ezt a szervezetet, Magyarországot megakadályozta az örök, de legalábbis egyértelmű dominanciában, ebben a játékban? Te! Tényleg nem érzed? Tényleg azt hiszed, hogy a kitartásoddal, győzelemre segítetted őket? Kiket?

Én megmondom: a japánokat. Veled buktuk el a harcot. Kitartottál, a végsőkig. Nincs olyan, aki ezt nem becsülné. Kivéve azt, aki emiatt bukik. Mi, "otherek" veled voltunk. Amíg egy volt a cél. Amíg a győzelem volt a cél. De te mást akartál. Te azt akartad, hogy együtt bukjunk, vagy együtt győzzünk, bár tudtad, hogy együtt győzni nem fogunk. Mi, együtt, győzni akartunk. Ma belátjuk, hogy ez külön nem megy. Te belátod? Úgy, hogy tudod, együtt már soha nem fog menni?

Ez, afféle nekrológ. A miénk, a tiétek. Ma, talán győztök De győztesnek mondhatod te magad, Karway? Te, aki miatt ma Other egyáltalán létezik, létezhet? Te ott maradtál. Mi eljöttünk. Ha te nem vagy, mi is ott maradtunk volna. Hungary elbukott. Other egy "játékos" csapat maradt. Japán talán győz. Japán majdnem mindig győz. A clicker világbajnokság meg unalomba fulladt. Kakas csak kifigurázza, és igaza van. Ez már nem versengés, ez már eldőlt.

Ki győzött?

üdv: dracul"

Itt a vége, fuss el véle… Tudom, ezt valaminek a végére szokták írni, én mégis ezzel kezdem, ami nem is olyan meglepő ebben a hangulatban. Ennyi volt? Vagy csak megfáradtunk? Mikor a szeretett nő ezredszer is hozzánk bújik! Valahogy nem ugyanaz az érzés. Változunk. Nincs ezzel semmi baj, nem benne és nem is bennünk van a hiba, sőt nincs is semmiféle hiba. Egyszerűen ilyen az emberi természet! Valami újra vágyunk. Hogy a közhelyekkel éljek, a változatosság gyönyörködtet. Remélem, hogy eljön hamarosan.

Az előző fordulóban Ian a könnyű kacsákkal megvillantotta győzelem rég várt örömét. De nem sikerült, nem sokon múlt, mégis felért egy győzelemmel. Megszorongattuk a létszámfölényben lévő japánokat. Az eredmény azonban nem törte le úgy a csapatot, mint az tavaly decemberben történt, szerencsére a lelkesedés továbbra is kitartott.

A hét vége felé aztán Ian új taktikához folyamodott. Aktív támadással begyűjtötte minden klikkelő IP címét és kitiltotta azokat. Aki tudta, az IP cserével orvosolta a helyzetet. A kacsák továbbra sem változtak a fordulókezdés óta, ugyanazok az unalmas, alig olvasható, robotellenes betűkavalkádok akadályozták a békés klikkelő seregletet. A japánok elhúztak, a vadászok már csak becsületből és unalomból küzdenek. Várjuk a következő menetet, az új reményeket, a változást.

A fejlesztők – és köztük én is – közben új utakat keresnek. Az új, nem publikus „háttér fegyverek” készülőben vannak, szinte már bevetésre készek. További erőforrásokra és némi biztatásra van szükség, hogy tényleg hatékony csapásmérő erővé fejlődjenek. Jobban ki kell használni a lehetőségeket, nem visszariadva a kudarcoktól. Mindent egy lapra kell feltenni! Ha győzünk, az meghozza a hangulatot, és a Hupperek kedvét is!

Én már fogadtam a győzelemre! A japánok fáradnak. Ha egyszer győzünk, akkor többször is fogunk! Ne adjuk fel! Én itt leszek és klikkelek. Bármeddig. Gyertek Ti is! Hajrá Hupperek!