Ragasztószalag-tépőtől szétcafrangolt ujjakkal lövöm a kacsákat, boldogság járja át szívemet. Bejött a tegnapi megérzésem, csupa jó dolog történt.
Délben szinte váratlanul bolydult fel a chat és a fórum, a publicisták a főhadiszálláson nem győzték törölni saját híreiket, mert egymást taposva hirdették ki: elindult a 15. forduló. Az eredményjelzőket végre nullázták, és Cidalain, a statisztika görbék királya is visszatért közénk, így a kimutatások is megjavultak.
Kezdetben fej-fej mellett haladt a japán és a magyar csapat, szinte percről-percre változott az állás. Tajvan ismét lemaradt, a párharcot tisztes távolból figyelte csak. Később a felkelő nap országában kicsit felpörögtek az esti csúcsidőben, ami ott magyar idő szerint 17-18 óra körül van. Ezzel még jobban heccelték a Huppereket, vadászaink az esti versenyre már kilenc előtt elkezdték a bemelegítést. Aztán elkezdődött a sokak által egyszerűen gyorsulási futamnak nevezett vadászparádé. A sorozatlövő fegyverek ropogtak, a kacsák ezrével hullottak. Otom, a szálak őre – akinek saját kacsafarmja van – szintén szabadon engedte a szárnyasokat. A japánok kidülledt szemmel mustrálták reggel az eredményjelzőket, s valószínű nem hitték el, amit láttak. Nem is tértek magukhoz. Köszönhetően az Éjszakai Bagoly Osztagnak tartani tudtuk az előnyt. Kitápászkodva az ágyamból vidáman nyomtam a frissítés gombot az adatgyűjtőn: jelentős, 50 millió kattintással vezetünk.
A folytatástól szintén csak kellemes fejleményeket várok, de azért nem szabad elbízni magunkat. Ámde most szalad a szekér, szalad a győzelem felé!
